Családi krízis – Gyermekelhelyezés

Most arról a témáról szeretnék írni, ami a magánnyomozó számára is egy nagyon érzékeny terület, ez pedig a gyermekekkel kapcsolatos feladatok.

A szülők válása, külön költözése nagyon komoly érzelmi megpróbáltatás az egész családnak, de legfőképp a gyerekeknek. Tapasztalataim szerint nagyon sok válás gyűlölködéssel, bosszúállással társul, ennek pedig a legnagyobb áldozata a közös gyermek.

Amikor már ennyire elmérgesedett egy kapcsolat, a gyermek elhelyezésében sem, a gyermekláttatásban sem tudnak a szülők higgadtan, tárgyilagosan kompromisszumra jutni. A gyűlölködés, a másikon való bosszú, amelyre a gyereket használják fel “eszközként”, a legrosszabb mindennél.

Mit is tehet egy magánnyomozó, miért is fordulnak ilyenkor hozzánk?

Nemrégiben egy édesanya fordult hozzám kétségbe esetten, hogy 2 hete nem látta a gyermekeit, és nem is tudja hol vannak. A férjével megromlott a viszonya és jelenleg válófélben vannak. Az utolsó tanítási napon az apa ment a két kislányért az iskolába, hogy az ideiglenes gyermek elhelyezésre vonatkozó döntésben szereplőknek megfelelően a szünidő első hetét nála töltsék. Azonban a gyermekek anyához vissza hozatala elmaradt. Az apa nem vette fel a telefonját, semmilyen kommunikációra nem volt hajlandó. Az anya természetesen nagyon megijedt, első gondolata az volt, hogy valami biztosan történt a gyermekeivel.

Odarohant az apához, aki nem nyitott ajtót. Majd néhány óra múlva egy SMS -t kapott tőle, melyben közölte vele, hogy a gyerekek jó helyen vannak nála, ne keresse őket. A rendőrség is kereste az apát, de mivel nem találták otthon, és a gyerekek nem tűntek el, így további intézkedést a felkutatásukra nem tettek.

Ekkor jött a magánnyomozói csapat, azaz mi, akik kinyomoztuk, hogy a gyermekek az apa szüleinél tartózkodtak egy kis lakásban. Elkezdtük a lakás megfigyelését annak érdekében, hogy azonnal tudjuk értesíteni az anyát, ha meglátjuk gyermekeit. Több napon keresztül a nyári melegben figyeltünk, de a nagyszülők ki sem hozták unokáikat a levegőre. Teltek a napok és az apát egyszer sem láttuk gyermekei környezetében. Információ gyűjtés során kiderítettük, hogy az apa hamarosan külföldre utazik.

Az édesanya nagyon izgatott lett, amikor ezt megtudta, hisz nem tudta gyermekei is vele tartanak, netán el is költöznek messze a hazájuktól. Szerencsére nem így lett. Az apa üzleti útra ment, a gyermekek továbbra is a nagyszülők lakásában voltak. A hétvége közeledtével azt figyeltük meg, hogy a nagypapa csomagokat visz a kocsiba. Pakolászik, majd elment bevásárolni. Értesítettek az anyát, hogy valószínűleg a nagyszülőkkel a gyerekek hamarosan útra fognak indulni. Az apa ekkorra már elhagyta az országot. Az anya nagyon izgatott volt.

Igazunk lett, mindkét gyermeket beültették a nagyszülők a kocsiba és elindultak. Hosszú-hosszú kilométereket mentek, mi követtük őket és az anya is a nyomukban volt. Végre megálltak egy hotel parkolójában, majd mindannyian bementek, hogy átvegyék a szobájukat. Szerencsére nem mentek fel a szobába, hanem a közeli játszóteret célozták meg. Sokat gondolkodtunk, mit tegyünk, hiszen az anyának joga van a gyerekekhez, de a nagyszülők bizonyára ezt nem veszik jó néven, mi magánnyomozók pedig minden kellemetlen körülményt szerettünk volna elkerülni. Ezért vártunk egy adódó lehetőségre. Az anya ugrásra készen várt. Boldog volt, hogy ha messziről is, de láthatja gyermekeit.

Ekkor a nagypapa úgy döntött hogy elsétál a gépkocsihoz és felviszi a csomagokat a szállodai szobába. Ez volt az anya lehetősége. Természetesen a csapatnak nagy összhangra volt szüksége és nagyon nagy fegyelmezettségre. Egy magánnyomozó a nagypapát követte és amikor ő már távol volt jelezte ezt. Ekkor az anya odament gyermekekhez, felvette őket és közölte a nagymamával, hogy elviszi őket. Természetesen a nagymama ezt nem akarta engedni, de nem volt sok esélye.

Ezt követően az anya kocsijába ültette őket és azonnal elhajtott a helyszínről. Természetesen biztosítottuk az anya kocsiját nehogy az úton valami történjen velük. A csapat másik fele pedig próbálta a nagyszülőkkel megértetni az anya jogait. Ekkor értesítettük a rendőrséget, akik hamar a helyszínre is siettek. Mi magánnyomozók igazoltuk magunkat és megmutattuk a meghatalmazásunkat, miszerint az anya megbízásából vagyunk ott és az ő érdekeit képviseljük és tanúsítjuk az általunk látottakat. Bemutattuk a gyermek elhelyezésre vonatkozó ideiglenes állásfoglalást is, amely alapján egyértelmű volt, hogy a gyermekek az anyánál lettek elhelyezve, az apa pedig elkövette a családi állapot megváltoztatása vétséget. Ezt követően mindenki eltávozott a helyszínről és addigra az anya is biztonságban tudhatta a gyermekeit.

Hogyan folytatódott az ügy? Azt nem tudom, hisz a mi feladatunk itt véget ért, lezártunk egy ügyet. Úgy vélem azonban, hogy ebben a családban még nem tisztázódott le minden.

Nehéz ilyenkor érzelmek nélkül koncentrálni a magánnyomozói feladatainkra. Higgadtan, átgondoltan kell cselekednünk.

Magánnyomozó nőként is előtörnek belőlem az anyai érzések, de objektivitásom nem hagyhatom el, és ez minden ügynél nagyon fontos.