Simon – a bátor magánnyomozó

Több éve történt, hogy felkereste irodánkat a televízió egyik oknyomozó csoportja azzal a felkéréssel, hogy egy a délszláv háború idején ikreket szült asszony a segítségüket kérte. A háború idején a nők gyermekeiket borzasztó körülmények között szülték meg, gyakran az újszülötteket nem is adták oda az édesanyának, helyette elhunytnak nyilvánították. Ebben az esetben is ez történt, az iker fiútestvérek egyikét halottnak nyilvánították.

Azonban a kisfiú már nagyobbacska volt, amikor az anya egy újságcikkben megpillantotta fia hasonmásának fényképét. Borzasztó érzés kerítette hatalmába, hiszen az ikerpár egyikéről azt mondták neki, hogy meghalt. Ekkor fordult a nő a magyar televízió oknyomozó csoportjához, akik eljutottak hozzánk.

A feladatunk annak a megállapítása volt, hogy az újságban látott kisfiú, és anyjánál, (nevezzük Elenának) nevelt kisfiú ikertestvérek e. A feladat nem volt könnyű, azonban Elena nagy segítségünkre volt, hiszen kinyomozta az újságban látott kisfiú családját, és felvette a kapcsolatot az anyával. Azonban az anya hallani sem akart összehasonlító DNS vizsgálatról, így rajtunk volt a sor.

Kimentünk a helyszínre, hideg, csapadékos idő volt, amikor a gyerekek nem játszanak a játszótéren, az utcán, így nem lehetett becserkészni a fiút. Elena borzasztóan izgatott volt, reménykedett, hogy mégis él a másik fia. Sokat tanakodtunk, megfigyeltünk, információt gyűjtöttünk a szokásokról, napi rutinról, de DNS minta vételre semmilyen lehetőség nem volt.

Egyik reggel Simon azzal az ötlettel állt elő, hogy talán az a legenda jó lehet, ha közegészségügyi vizsgálatot végzünk azzal az indokkal, hogy az ivóvízbe kórokozó került, ami a 10 éven aluli gyermekekre veszélyes lehet. Ennek megelőzéseként nyálmintát kell vennünk. Az ötletet mindenki kitűnőnek találta, de persze a szokásos félelmek jelen voltak (mi lesz, ha gyanút fognak, mi lesz, ha elküldenek bennünket és így tovább), Simon azonban nagyon magabiztos volt, csak annyit mondott nem lesz gond.

Beszereztük a szükséges felszerelést, fehér köpeny stb. majd becsengettünk a házba. Simon határozott fellépése megnyerte a háziak bizalmát, és beengedtek minket. Simon, mint aki tényleg közegészségügyi szakember, pontosan elmagyarázta jövetelünk célját – már, ami a legendát illeti -. A szülők megnyugodtak olyannyira, hogy saját maguk vették le és adták oda a kisfiú nyálmintáját. Ezzel célunkat elértük, sikerült hozzájutnunk a mintához. Most már a szakértői intézeten a sor, ahová eljuttattuk a mintákat.

Mondanom sem kell nagy volt az izgalom, mind az Elena, mind az egész stáb és persze a részünkről is. Egy hetet kellett várni az eredmény elkészültéig.

Elena szívét minden eredmény meg fogja nyugtatni az is, ha testvérek, hiszen él a halottnak vélt fia és az is, ha nem az ő gyermeke, hiszen eloszlik minden kételye.

És eljött a nap, megkaptuk az e-mailt. Összeült a csapat és izgalommal olvastuk a sorokat. Az összehasonlító vizsgálat eredménye alapján kizárt, hogy a két mintához tartozó személyek testvéri kapcsolatban vannak egymással. Nem is tudom, hogy örültünk vagy nem a hírnek. De talán ennek nem is volt jelentősége. Elena volt a fontos, akit kiértesítettünk és boldog volt, megnyugodott, hisz hónapok óta bizonytalanságban és kétségek között élt. Ez mindennél többet ért, ez volt számunkra az igazi siker. Nélkülünk és a Tv stábja nélkül ez nem sikerült volna. Ki tudja ez az asszony mit élt volna át, ha nem segítünk. Elena megköszönte munkánkat és hálás volt Simonnak a bátorságáért.