Interjú a vizsgálatokat végző egyik pszichológussal

Hogyan zajlik a poligráf készülékkel végzett vizsgálat? Hogyan néz ki egy kérdéssor? A vizsgált személy is láthatja a kérdéseket? És még számtalan kérdés, ami felmerül poligráfos vizsgálat előtt, és választ kaphat rá oldalunkon. Kérem gördítsen lejjebb, hogy elolvassa a vizsgálatokat végző pszichológussal készült interjút.
Horváth Simon és Simon Erika

Kérjük mondja el részletesen, hogyan zajlik a Poligraf készülékkel végzett vizsgálat?

A vizsgálat legelső eleme, hogy leülünk a megbízóval, és részletesen megbeszéljük, hogy ő mire kíváncsi. Az igényeknek megfelelően összeállítjuk a kérdéssort, és ezt vele újra egyeztetjük.

Hogyan néz ki egy kérdéssor?

A Kérdéssorban vannak semleges és éles vagy kritikus kérdések. A semleges kérdések során olyan dolgokat kérdezünk, amelyekre a vizsgált személy – nevezzük Kis Attilának, aki Budapesten lakik, és három gyermeke van – nyugodtan válaszolhat. Például “Kis Attilának hívják-e?”, “Budapesten lakik-e?”, “Három gyermeke van-e”? stb. De a semleges kérdések között bármi másról is szó eshet. Az éles kérdések azok, amire a megbízó kíváncsi. Például ha a megbízónak a felvételénél szempont, hogy a jelölt ne dohányozzon, tehát mondjuk legalább két éve nem szívott cigarettát, akkor rákérdezünk, vagyis a kérdéssorba betesszük azt a kérdést, hogy “Szívott e Ön az elmúlt két évben cigarettát?”

A vizsgált személy is láthatja a kérdéseket?

Természetesen. A vizsgálat elején részletesen ismertetjük a kérdéssort, sőt azt is ellenőrizzük, hogy érti-e a kérdéseket. Semmi váratlan esemény nem történhet vele a vizsgálat során, mert még a kérdések sorrendjét is megbeszéljük. Közölheti bármilyen aggályát is, ha kell át is fogalmazunk egyes kérdéseket. Elmondjuk azt is, hogy a vizsgálat önkéntes, és bármit mond, annak nincs és nem is lehet semmilyen jogi következménye. Ezután a vizsgált személynek írásbeli beleegyező nyilatkozatot kell tennie, amely tételesen tartalmazza az általunk összeállított és vele előzetesen megbeszélt kérdéssort is.

A vizsgálati helyzet, poligráf látványa erősen befolyásolja a vizsgálat alanyát?

Igen. Persze, mindenki másképp reagál, van aki láthatóan ideges, van aki nagyon nyugodt, de ez nem érinti a vizsgálatot. A készülék az ember pszichofizikás jeleit alakítja át grafikus jelekké, a tudattalan, nem befolyásolható reakciókat méri. A lényeg: a változások mérése. Vizsgálatkor mi nem a tényleges értéket figyeljük, hanem az értékek változásait. Tehát, ha valaki nagyon izgul, és emiatt szapora a légzése, vagy izzad a keze, akkor a gép által mutatott magasabb értékeit vesszük alapértéknek és az ehhez képest kiugró változásokat figyeljük a kérdések feltevése során.

Hányszor teszik fel a kérdéseket?

A kérdéssort kétszer tesszük fel, és két alkalom között úgynevezett stimulációs tesztet végzünk. Ennek az a célja, hogy vizsgált személy is meggyőződjön arról, a készülék valóban el tudja dönteni, hogy ő igazat mond-e vagy sem. Ez a következőképp zajlik: a vizsgálaton résztvevőt megkérjük, a számozott kártyák közül válasszon egyet úgy, hogy azt a vizsgálat vezetője ne láthassa. Ezt követően emelkedő, majd csökkenő sorrendben kérdezzük a számokat, és bármilyen számot mondunk, neki egységesen igennel, vagy nemmel kell felelnie, akár eltaláltuk a számot, akár nem. A mért reakció alapján megmondjuk, melyik szám volt a kártyán. A stimulációs tesztnek két célja van. Az első, hogy ellenőrzött körülmények között mond rosszat a vizsgálat alanya, tehát látni az illetőre jellemző változás reakciókat. A második, hogy bizonyítsa a poligráf hitelességét. Általában a teszt után a vizsgált személyek másképp viselkednek, jobban “bíznak” a készülékben, illetve jobban “félnek” a poligráftól.

Közlik-e a vizsgált személlyel a kapott eredményt?

Természetesen. Söt, a vizsgált személynek lehetősége van a fokozott reakciók magyarázatára, hiszen az a cél hogy felderítsük, mit titkol el. Maradjunk a dohányzásnál: a vizsgálat során a kérdezett személynek eszébe jut, hogy egy éve rágyújtott. Nemmel válaszolt ugyan a dohányzásra vonatkozó kérdésünkre, mert a dolgot szinte el is felejtette, de a tudattalan reakcióiból a készülék mást olvasott ki. Ekkor tisztázzuk, hogy valójában mi is történt és átfogalmazzuk a kérdést, mondjuk úgy, ezen a cigarettán kívül máskor dohányzott-e. Erre már nyugodtan válaszolhat nemmel, s ha ez így is volt a készülék nem mutat ki reakcióváltozást. Vagy egy másik példa: mondjuk, arra vagyunk kíváncsiak – mert a megbízó számára ez fontos –, hogy a vizsgált személynek vannak-e külföldi kapcsolatai. A kérdésre a vizsgált személy nemmel válaszol, de a gép fokozott reakciót mutat. Érdeklődésünkre elmondja, hogy valóban nem tud külföldi kapcsolatairól, de van egy nagynénje, akit csak néha-néha lát, de nem tudja hol él. A családban az a pletyka járja, hogy mostanában sokat tartózkodik külföldön esetleg ott is lakik. Tehát azért volt fokozott a reakciója, mert bizonytalan a nagynéni holléte felől. Persze az is előfordul, hogy vizsgált személy fokozott reakciót mutat, de nem ad rá magyarázatot. Az értékelésnél akkor sem azt írjuk, hogy hazudott, hanem: fokozott reakciót mutat magyarázat nélkül, ami kockázati tényezőt jelenthet. Azt azután a megbízó dönti el, hogy adott esetben – mondjuk egy új alkalmazott felvételekor – vállalja-e a kockázatot, vagy sem.

Talán a legfontosabb kérdés: mennyire biztos ez a vizsgálati módszer?

A végső következtetés, hogy a vizsgálat feltárt-e kockázati tényezőt, vagy sem, 95-96%-ban biztos. Ezt hosszú évek statisztikai adatai támasztják alá. A hibaszázalék oka sem készülékben keresendő. Valószínűbb, hogy nem volt szakszerű a vizsgálat, nem voltak elég jók és célratörők, pontosak a kérdések.