A poligráf története

A poligráfos hazugságvizsgálat kezdeti szintén a Cesare Lombrozo által végzett kísérletekig nyúlnak vissza. Elsőként ő végzett Mossoval olyan kísérleteket, amelyek a hazugság leleplezésére alkalmasak. Ők a vérnyomás és a pulzus segítségével igyekeztek következtetéseket levonni a meghallgatott személy vallomásának valóságtartalmára vonatkozóan. A hazugságok bizonyítására az orvostudományban használatos hydrosphymographot használták. Az eszköz egy vízzel teli vázához hasonlított, melynek a tetején egy kaucsuk membrán úszott, ami a vérnyomásban és pulzusszámban hirtelen bekövetkezett változások hatására kimozdult.

Az ő kísérletüket követően számos eszköz igyekezett a hazugság kísérőjelenségeként végbemenő fiziológiai változások (vérnyomás, pulzus, légzési ciklus) mérésére. A mai poligráf ősét 1921.-ben Kaliforniában készítette el John Larsson rendőr tisztviselő, amely a három jelenséget, a vérnyomást, a pulzust és a légzést együttesen mérte. Ezzel egy időben vizsgálták a bőr bioelektromos jelenségeinek vizsgálatát is, valamint az izom működését a kihallgatási szituációban. Ezt követően folyamatosan elterjedt a poligráf használata, gyártásával iparvállalatok foglalkoznak, és egyes országokban, pl. az Egyesült Államokban nemcsak a büntetőeljárás-jog területén alkalmazzák (A szó jelentése görög eredetű, – többféle írást – jelent.). Érdekesség, hogy a nürnbergi per folyamán is alkalmazták a készüléket.

Ma Magyarországon hatcsatornás rendszerű (hat élettani jelenséget vizsgáló) hazugságvizsgáló van elterjedve, de a Simon Magánnyomozó Iroda a ma használatos legmodernebb nyolc csatornás poligráfiás eszközzel rendelkezik.

A módszer funkcióját tekintve segíti a nyomozóhatóság és az ügyész munkáját az elkövetők azonosításában, az eltűnt személyek és a bizonyítékok felkutatásában. További lehetősége az eljárásnak, hogy segíthet kiszűrni az ártatlanul gyanúba keveredetteket. Maga a készülék egy sokcsatornás regisztráló készülék, amelyik képes az emberi szervezetben egyszerre lezajló változások mérésére.

Magyarországon a 1970-es évek végén, 1980-as évek elején kezdték alkalmazni elvétve emberölési ügyek kapcsán, amikor a nyomozók hosszabb idő után sem jutottak el a tetteshez, és már minden más azonosítási lehetőséget kipróbáltak. A módszer annak ellenére, hogy alkalmazása eredményre vezetett, nagyon lassan terjedt el, az 1990-es évek után tapasztalható csak emelkedés az elvégzett vizsgálatok számát tekintve. A kezdeti bizalmatlanság ellenére ma már bevett módszernek tekinthető, és évente 450-500 vizsgálatot végeznek el az 1992-ben felállított ORFK Kriminálpszichológiai Laboratóriumában.

A rendőrség, bíróság épületein kívül és a privát szférában is széles körben alkalmazzák a poligráfot. Ennek oka, hogy egyre több olyan helyzet, szituáció vagy álláslehetőség van, ahol az igazmondás, a feddhetetlen előélet elengedhetetlenül fontos.